Kamala: A vibe-ok jók, de ma még Trump nyerne
97 nap a választásokig
Remény és optimizmus – egy jó ideje ismeretlen érzések ezek a Demokrata Párt környékén. Biden visszalépése és Kamala Harris belépése után viszont már-már obama-i szintekre ugrott a táboron belüli hangulat, a hírek pedig 160 ezer aktivistát felvonultató Zoom-meetingekkel és TikTokon végigsöprő Kamala-videókkal vannak tele.
A tábor aktivizálásával Harris elvégezte a munka könnyű, de nem magától értetődő részét, a neheze viszont még csak most jön: a csatatérállamok középen álló szavazóinak meghódítása. A legfrissebb kutatások egy Bidenhez képest erős Harrist mutatnak, de ha ma lennének a választások, még mindig Trump nyerne. És egyáltalán nem biztos, hogy a demokraták számára pozitív trend nem fordul át negatívba az új jelöltek első napjait jellemző honeymoon period után. Sőt: ami a baloldali tábort, főleg annak online élő részét ekkora optimizmussal tölti el, az sokszor pont a megválaszthatóság ellen hat. Ezért sem mindegy, hogy a kettő közül végül melyik Kamala-kép ég majd be a választók fejébe.
Harris jobb, mint Biden, de még nem eléggé
Alig egy hete lépett vissza Biden, de már van néhány minőségibb kutatás, amiből le lehet vonni néhány következtetést. A NYTimes/Siena kutatása szerint Trump már csak 1 százalékponttal vezet Harris előtt, míg korábban 6 százalékpontot vert Bidenre.
Viszont ha a harmadik jelöltet, az 5%-on álló Robert F. Kennedy Jr.-t is mérik, Harris már 44-43-ra vezet Trump előtt. Hasonlót mutat a Wall Street Journal mérése is, ott Harris 45%, Trump 44%, Kennedy 4%-on áll.
De – újra és újra muszáj hangsúlyozni – ez nagyon kevés, Biden 4,5 százalékpontot vert Trumpra 2020-ban, ami a csatatérállamokban épphogy elég volt, a Harrisnek valószínűleg elengedhetetlen Wisconsint például csak 0,6-tal nyerte. Azaz,
Harrisnek 3-4 százalékponttal kéne vezetnie ahhoz országosan, hogy ne Trump legyen a választás fő esélyese.
A csatatérállamokból is érkezett néhány kutatás. Ne feledjük, Harrisnak a három rozsdaövezeti csatatérállamot, Michigant, Pennsylvaniat és Wisconsint is meg kell nyernie:
Michiganben Trump vezet egy százalékponttal,
Pennsylvaniaban Trump vezet kettővel,
Wisconsinban döntetlenre állnak,
A másodlagos fontosságú csatatérállamok közé tartozik három állam a Sun Belt-ből (ami a délkelettől délnyugatig húzódó, melegebb éghajlatú államok gyűjtőneve): Georgia, Arizona, és Észak-Karolina.
Ezek már azok, amiket – még a Biden-korszakból származó számítások szerint – pluszban tud hozni egy demokrata elnökjelölt a rozsdaövezeti államokhoz képest. Harris belépése viszont akár meg is kavarhatja a helyzetet, egyes vélemények szerint akár nagyobb eséllyel hozhatja el ezt a hármat, mint a három rozsdaövezetit, elsősorban az ezekben az államokban élő, nagyarányú latinó és fekete lakosság miatt (és mert a Bidenhez képest liberálisabb Harris talán kevésbé teljesít jól a fehér rozsdaövezeti szavazók körében).
Innen is érkeztek már kutatások, bár nem mindenhol a legjobb minőségűek. Az elmondható, hogy Trump mindegyikben vezet, és picit jobban, mint a rozsdaövezetben.
Hamarosan Harris alelnökjelöltet választ, ami arról is sokat elmond majd, hogy mely államokra koncentrál: ha a pennsylvaniai kormányzót, Josh Shapirot választja, az egy jelzés, hogy marad a klasszikus, rozsdaövezeti stratégiánál, míg az arizonai szenátor, Mark Kelly jelölése stratégiaváltást jelezhet. (Persze sok más megfontolás van még, például hogy Kelly a határvédelem kérdésében szigorúbb, így ezzel Harris enyhíthetné a határ kapcsán érkező republikánus támadások sikerét.)
Harris kedveltsége is meglepően nagyot nőtt: az ABC/Ipsos mérése szerint egy hete csak a választók 35%-ának volt pozitív véleménye róla, és 46%-nak negatív (-11), ez ma 43/42-re módosult (+1). Trump pedig 40/51%-ról indult egy hete (-11), ma már 35/52 (-17).
Harris kampányüzenete: Szabadság
Mindezekkel együtt a Harris-kampánynak álomszerű hete volt. Rekordszámú aktivista jelentkezett a csatatérállamokban a kampányukba, és 200 millió dollárt gyűjtöttek, ennek kétharmadát olyanoktól, akik még nem adtak pénzt az idei kampányban.
Kezd összeállni a Harris-kampány üzenete is: a szabadság. Az első kampányvideójában, amihez meg is kapta Beyoncétól az engedélyt a Freedom c. szám használatára, ezt fejti ki:
A szabadságot választjuk. Nem csak a túlélés, hanem az előrelépés szabadságát. A szabadságot, hogy biztonságban legyünk a fegyveres erőszaktól. A szabadságot, hogy döntéseket hozzunk a saját testünkről.
Ügyes üzenet, mert:
egyszerű,
rég használt republikánus hívószót sajátít ki,
emberközelibb, jobban működik, mint a „demokrácia védelme”,
és újra és újra belefoglalható az abortuszkérdés, mint a választás egyik legfontosabb témája.
Nem biztos, hogy kitart, de egyelőre az is fontos eleme a kampánynak, hogy – tanulva Hillary Clinton hibáiból – nem hangsúlyozza túl, mennyire történelmi lenne az első színesbőrű női elnök megválasztása. Így pedig több idő marad a valóban fontos kampányüzeneteket közvetíteni, és Trumpot ütni.
A nemhivatalos, tiktokos-mémelős Harris-kampány sem veszített a lendületéből, sőt, kezd átterjedni a VALÓDI világba is. Itt például egy 🥥 emojinak éljeneznek a hívek, de már bulikban is Kamalát mixelnek Kesha alá:
A New York Times meg is írta, hogy magukra találtak a mémkészítők az unalmas Biden-évek után.
A Harris-kampány Trumpot is máshogy kezeli, mint Biden (vagy korábban Clinton). Ahelyett, hogy fasizmussal riogatnának, egyszerűen azt mondják Trumpra és alelnökjelöltjére, hogy furcsák (‘weird’). Például ebben a kampánymemóban:
A weird-alapú támadás értelmi szerzője egyébként Tim Walz minnesotai demokrata kormányzó, aki emiatt (is) a harmadik legesélyesebb az alelnökjelöltségre.
A republikánusoknál nem jó a hangulat
A republikánusoknál az előző hét azzal telt, hogy JD Vance alelnökjelölt miatt magyarázkodhattak:
2022-ben gyermektelen macskás nőkről beszélt.
2021-ben arról, hogy a gyermekteleneknek magasabb adót kellene fizetniük (mennyivel rosszabbul hangzik, mint az, hogy akinek gyereke van, az adózzon kevesebbet – pedig ugyanaz).
Aztán amikor kimagyarázhatta volna magát, inkább beleállt.
Előkerültek emailek is korábbról, amiben Vance még erkölcsileg vállalhatatlan embernek nevezte Trumpot.
Felesége pedig rémisztőnek.
Kiderült, hogy ő írta az előszót a Project 2025-ért felelős Kevin Robert könyvéhez, pedig épphogy távolítaná magát a Trump-kampány az egésztől.
És a nagyon erős abortuszellenes gondolatai is terjednek.
Vance megítélése is egyre rosszabb: 25%-os kedveltséggel indult egy hete (31% nem kedvelte), ma ez már 24/39, azaz még 9 százalékponttal romlott a helyzet. A helyzet már odáig fajult, hogy JD Vance lecserélése is felmerült, bár ennek nagyon-nagyon alacsony az esélye.
Közben azért próbálják megtalálni a megfelelő támadást Harris ellen, de ez is felemás sikerrel megy, a Harris származására utaló kritikák inkább visszaüthetnek a színesbőrű választók körében. Egyelőre azzal támadják, hogy ő felelős az illegális migrációért, mert ő felelt a határvédelemért. Valójában nem a határvédelemért felel, hanem a diplomáciai kapcsolatokért Mexikóval, Guatemalával, Hondurasszal és El Salvadorral, hogy az adminisztráció így is kezelje a migráció kiváltó okait.
A republikánusokat persze ez nem hatja meg,
el is nevezték Harrist határcárnak (‘border czar’).
Trump is arról beszélt, hogy
Kamalának egyetlen feladata volt: a határ. Ez volt az egyetlen feladata, és ez lett a határunk történelmének legnagyobb katasztrófája.
Szörnyűnek hangzik. Úgyhogy zárjuk valami vidámabbal a posztot:
