Harris Trumpot másolja, és jól csinálja
Patriotizmus, határvédelem és szabadság
Egy hete, Tim Walz alelnökjelöltségével kaptak új esélyt Trumpék, hogy összeszedjék széteső kampányukat. Mivel a minnesotai kormányzó elég sok nagyonliberális intézkedést hozott, talán nem is lett volna olyan nehéz, hogy a republikánusok ezekre fókuszálva megszakítsák Harrisék lendületét, és visszavegyék a kezdeményezést.
Ez máig nem történt meg. Ehelyett a hírek Trump fókuszálatlanságáról, kampányának belső feszültségeiről és egyre rosszabb csatatérállam-kutatásokról szólnak. Walz pedig egyelőre hatékony kommunikátornak tűnik, és inkább hoz, mint visz.
Ami viszont a legérdekesebb, hogy a Harris-kampány egyre több, klasszikusan republikánus területre merészkedik be, sőt, Trump egyes ötleteit is simán átveszik, ha népszerűnek tűnik. Messziről így néz ki egy kampány, ami győzni akar. És most látszik az is igazán először, miért előny, hogy Harrisnek nem kellett előválasztáson vagy valamilyen más, demokratikusabb módon elnyernie a jelöltséget. Mert így nem igazán kellett megfelelnie sem a Demokrata Párt mediánszavazójának, sem a baloldalon hangos progresszív aktivistáknak, és egyből, hitelesebben rámehet a ténylegesen középen állókra.
Szóval nézzük sorban valahogy így: hogyan másolják a demokraták Trumpot; mit kezd Trump az új helyzettel; és amúgy ki áll nyerésre.
A demokraták visszaveszik az amerikai zászlót
U-S-A! U-S-A!
Ennek skandálása tipikusan republikánus kampányeseményeken fordult elő az elmúlt évek választási kampányaiban, ahogy a jobboldal egyre nacionalistábbá vált, a baloldalon pedig legalábbis a kulturális elit egyre inkább átengedte ezeket a szimbólumokat a republikánusoknak.
Messzebbre nyúlik az U-S-A-skandálás története, először 1918-ban jegyezték fel, amikor… jó, nem megyek végig a történelmén, elég annyi, hogy kampányhoz először igazán Ronald Reagan idején kapcsolódott. Az viszont nagyon fontos, amit a Wikipediában elveszve találtam: az egyik híres U-S-A-skandálás 2011-ben történt, amikor John Cena épp megnyerte a WWE-pankrátorbajnokságot (vagy mit), és mivel ezzel nagyjából egyszerre szivárgott ki, hogy kommandósok megölték Oszama bin Ladent, ő jelentette be a közönségnek. Erre hatalmas skandálásban tört ki a közönség, majd John Cena végigpacsizott mindenkivel:
Nincs ennél U-S-A-bb dolog.
De a lényeg: ez a skandálás organikusan megjelent Harris és Walz kampányeseményein, ami jelzi, hogy a baloldal éppen maga mögött hagyja a patriotizmustól való félelmet, és nem engedi át a legfontosabb nemzeti szimbólumokat Trumpéknak. A háttérben, a demokratákhoz kötődő véleményformálóknál már érződött ez a fajta változás az elmúlt években, de érdekes, hogy pont Harris kampánya képes popularizálni a baloldali partiotizmust. Hasonlóra próbálnak egyébként Harrisék rájátszani azzal is, hogy elkezdték árulni a Walz által hordott, katonai mintájú sapka alapján készült kampánysapkákat, ami állítólag már a liberális tiniknél is státuszszimbólum:
Törődj a magad dolgával!
Korábban írtam már arról is, hogyan foglalják el a klasszikusan republikánus szabadság üzenetet a demokraták. Emellett azóta is kitartanak, Harris általában Beyoncé Freedom c. számára vonul be, és fontos eleme Walz és az ő beszédeinek is a szabadság melletti érvelés.
Pedig a Trump előtti időszakban, de talán még azalatt is a szabadság volt a legerősebb republikánus hívószó, az alacsony adók, a gyenge szövetségi állam, az állami szintű önrendelkezés, és a 2010-es években durvuló cancel culture elleni harc mind-mind a szabadság eszményében – és kampányüzenetében – egyesültek a jobboldalon.
Persze a republikánusok ezt maguknak köszönhetik: elnökjelöltjük láthatóan jól megtalálja a hangot más diktátorokkal, a Project 2025 tele van autoriter elemekkel, könyveket is szeretnek betiltani, a mintaállamnak számító Floridában pedig például betiltották az egyetemi diverzitás-programokat. Persze minden mellett lehetnek politikai, akár helyes érvek is – van egy antidemokratikussága a diverzitást minden elé helyező szabályoknak, nem véletlenül tolják el maguktól már a demokraták is –, de azért ebből a pozícióból nehéz a szabadság mindenekfelettisége mellett érvelni.
Úgyhogy a demokraták minimum kiegyenlítettek, és eséllyel indulnak a szabadság, mint politikai üzenet kisajátításáért. Walz pedig ebben is mutatja az utat, a kampányeseményeiken a legnagyobb tapsot mindig az kapja, amikor a mindenbe beleszóló republikánusok ellen érvelve elmondja:
Van egy aranyszabály Minnesotában: Törődj a magad dolgával!
Azaz az amerikai individualizmus legmélyére tapint, és mindenki figyelmét felhívja: pont a mindent betiltó, az abortusztól kezdve az oktatáson át mindent keményen szabályozni akaró republikánusok azok, akik nem hagynak úgy élni, ahogy akarunk.
Harris szakpolitikában is másol, és jól csinálja
Bár Kamala Harris még nem közölte részletes programját (várhatóan a jövő heti jelöltállító konvención teszi majd meg), egyes elemeit már elárulta a különböző beszédeiben.
A legfontosabbak pedig pont azok, amiket Trumpéktól és a jobboldaltól vesz át. Határvédelemben például elég kemény, az eddigi demokrata mainstreammel és saját korábbi állításaival ellentétben ma már kimondja, hogy a bevándorlási rendszer működésképtelen, az illegális határátlépés pedig bűncselekmény. Erősebb határvédelemre, több határőrre van szükség – ez az üzenetének a lényege. És nem felejti el megemlíteni, hogy a Mexikóval határos Kalifornia államügyészeként hogyan küzdött drogkartellek és embercsempészek ellen. (Utóbbiról kampányvideó is készült).
Harrisék akár gazdasági üzenetek kapcsán is inspirálódnak Trumpéktól: épp most jelentette be, hogy – Trump és Orbán Viktor után – ő is adómentessé tenné a borravalót. Trump ki is akadt, saját közösségi oldalán azt írta, hogy Harrisnek semmi ötlete nincs, és mindent tőle lop. Hát, igen, csakhogy ha ez hoz szavazatot, akkor miért ne?
Nem teljesen világos, hogy miért – valószínűleg az általános pozitív megítélése miatt –, de Harris a Financial Times felmérése szerint a gazdaság kapcsán Harrisben már jobban bíznak a választók, mint Trumpban, hiába hagyományosan erősek ebben a republikánusok:
Persze az is igaz, hogy ha már úgy teszik fel a kérdést, hogy kitől várnak jobb pénzügyi helyzetet, Trump azért erősebb:
És még egy dolog, ami Harrist erősítheti: míg Biden visszalépése előtt a republikánusok jelenítették meg az establishmentet elsöprő változást, ma már a demokraták mondhatják el magukról, hogy a jelöltjük véget vethet az egész unalmas-öreges Biden-Trump korszaknak, és az amerikai társadalom végre maga mögött hagyhatja a 2010-es évek káoszát.
Trumpéknál még mindig nem jó a hangulat
A Trump-kampány újabb és újabb esélyeket kap, hogy fordítson a kampány dinamikáján, de nem igazán találják fogást Harrisen.
Ennek legfontosabb eleme, hogy Trump jelen helyzetben képtelen fókuszálni, haragból és ösztönből kommunikál, így pedig nagyon nehezen tudják a saját választóik előtt definiálni a demokraták új elnök- és alelnökjelöltjét. Most például azon van kiakadva, hogy láthatóan hatalmas tömegek várják Harrist és Walzt a kampányeseményeiken. Annyira nem tudja elviselni, hogy arról posztol, szerinte mesterséges intelligencia által generáltak az erről megjelenő képek:
Trump nemrég adott egy teljesen bizarr sajtótájékoztatót is, ahol fegyelmezett üzenetközvetítés helyett ilyenek történtek:
Szerinte el kellene venni a jegybank függetlenségét, de legalábbis az elnöknek is beleszólást kellene adni a kamatdöntésekbe, mert „neki sokszor jobb megérzései vannak, mint azoknak, akik a Fed-ben ülnek”.
A januári Kapitólium-ostromról szóló kérdés kapcsán arról kezdett el beszélni, hogy nagyobb tömeg gyűlt ott össze miatta, mint Martin Luther King I Have a Dream beszédére (nem).
Nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogyan szavaz majd a választás napján tartandó, abortuszjogról szóló floridai népszavazáson, mint helyi lakos.
Nem értette, mire gondolnak, amikor az abortusztabletták (Mifepristone) betiltásáról kérdezték, és értelmetlen mondatokat válaszolt.
És a legjobb: elmesélt egy történetet arról, hogy a korábbi san franciscói polgármester (a Harrissel egy ideig párkapcsolatban lévő Willie Brown), akivel közösen éltek át egy halálközeli élményt egy helikopterben, „szörnyű dolgokat” mondott neki Harrisről. Aztán kiderült, hogy valószínűleg összekeverte Jerry Brown korábbi kaliforniai kormányzóval, és nem is történt semmi a helikopterrel, és nem is mondott neki semmit Harrisről. Ebből elkészült egy csodás rövid interjú Willie Brownnal.
Nem is nagyon kampányol, míg a Harris-Walz város a sokadik államban tölt meg arénákat, ő a sajtótájékoztatón kívül a nem is csatatérállamnak számító Montanában lépett fel, mérsékelt érdeklődés mellett. Ezeken az eseményeken is furcsákat beszél, például szerinte senki nem tudja, hogy Kamala családneve Harris.
A kampányából érkező hírek szerint Trump rossz hangulatban van, főleg azért, mert megszokta, hogy minden figyelem ráirányul, most viszont lassan egy hónapja Harris a sztár, az újdonság, és elsősorban vele foglalkozik a média. Nem is nagyon fókuszál, egy donorokkal töltött eseményen még mindig azt emlegette, hogy 2020-ban elcsalták a választást. Azt is mondta, hogy igazából nem rá mondják, hogy furcsa, csak JD Vance-re, úgyhogy nincs gond. Állítólag készül egy Harrist definiáló beszédre, de az eddigiek alapján nem feltétlenül lesz sikeres.
A Trump-kampány egyetlen sikerét JD Vance szállította, aki viszont nagy energiával kampányol, és erősen betámadta Tim Walzt azzal, hogy hazudott a katonai rangjáról. A valóság ennél kicsit bonyolultabb, de az igaz, hogy a Harris kampány (és korábban ő maga is) hamisan hivatkozott Walzra „nyugalmazott Command Sergeant Major”-ként. Hiába jutott idáig a ranglétrán Walz, csak akkor hivatkozhatna magára így, ha három éven át betölti ezt a rangot, ő viszont ennél hamarabb otthagyta a katonaságot.
Walznak egy korábbi kampányvideójában úgy hivatkozott háborús fegyverekre, mint amilyenek neki is voltak a háborúban – de valójában sosem volt aktív háborús zónában. Utóbbiért a Walz-kampánycsapat bocsánatot is kért, arra hivatkozva, hogy Walz rosszul fogalmazott.
Ezzel a konzervatív média és főleg JD Vance keményen üti Walzot, más támadásokhoz képest viszonylag hatékonyan – talán azért is, mert Trump egyik kampányfőnöke, Chris LaCivita George W. Bush kampányában dolgozott, amikor 2004-ben hasonlóval támadták sikeresen Bush akkori ellenfelét, John Kerryt.
Ezzel együtt Trump nem áll jól, néhány hír már arról is megjelent, hogy kirúghatja néhány tanácsadóját – ez sosem jó jel. (Bár 2016-ban többször váltott kampányfőnököt, még az utolsó hónapokban is, és mégis nyert).
Na meg az sem segít, hogy előkerült néhány régi fotó, amin JD Vance nőnek van öltözve.
Harris sokak szemében inkább új Obama, mint új Hillary
Harrisék szempontjából csak jó számok érkeztek az elmúlt egy hétben. Az Axios például szervezett egy olyan fókuszcsoportot Wisconsinban, amelyen tipikusan középen álló szavazók vettek részt – pontosabban akik 2016-ban Trumpra, 2020-ban Bidenre szavaztak. Ők inkább pozitívan tekintenek Harrisre, de ami érdekesebb, hogy amikor arra kérdeztek rá, mely korábbi demokrata jelöltre hasonlít inkább Harris, nem Hillary Clintont vagy Joe Bident, hanem Barack Obamát említették a legtöbben. Bár nagyon kis mintáról van szó, a jelek jók: a fókuszcsoportokon résztvevők túlnyomó többsége Harrisre szavazna Trumppal szemben.
De ami többet számít, hogy újabb minőségi kutatások érkeztek a három legfontosabb rozsdaövezeti csatatérállamból, Harris pedig mindháromban négy százalékponttal vezet:
Pennsylvaniában más jelek is demokrata vezetést mutatnak: itt Walz kedveltsége +11 százalékpontos, Harrisé +2, míg Trump -3, Vance pedig -11-en áll.
És közben egyes republikánusok is kezdenek átszivárogni a demokraták oldalára, az arizonai Mesa városának polgármestere például nyíltan beállt Harrisék mögé.
Nate Silver modellje pedig már
55% esélyt ad Harris győzelmére.
Ettől még mindig lenne miből építkeznie Trumpnak: a fenti, NYTimes/Siena felmérés szerint a választók 42%-a szerint Harris túl liberális, ami Biden 37%-ához képest is komoly növekedés. A bevándorlás pedig még mindig komoly aggodalma a rozsdaövezet választóinak, ebben a témában pedig még mindig Trump az úr.
De ha már Trumpnak nem annyira jön ki a lépés mostanában, a New York Post talán helyette is megtalálta a politikáját változtatgató Harris becenevét:
