Hazatér-e Elon Musk a Demokrata Párthoz?

Vagy inkább kibékül Trumppal?

Na, megtörtént: összeveszett Elon Musk és Donald Trump. Én korábban inkább Richard Hananiaval értettem egyet, aki hosszú távra szóló szövetséggel számolt, hiszen ha mindkét féllel valamennyire racionális cselekvőként számolunk, tudják, hogy csak veszíthetnek az ügyön. Trump a pártja legnagyobb pénzügyi támogatóját, az amerikai közvélemény jobbra tolódásához hozzájáruló (de legalábbis azt lekövető) X-et, valamint akár az egész techjobboldalt; Musknak pedig a cégeire is rászállhat az adminisztráció (az állami támogatásokat pedig megvonhatja, ahogy erről már szó van), a befolyása a Republikánus Párt felett teljesen megszűnhet, a számára és amúgy az emberiség számára legfontosabb nagy ügyek, mint például egy marsi expedíció pedig komoly veszélybe kerülhetnek.

Kicsit talán másodlagos, hogy a nyilvánosságban hogy indult a vita, de azért érdemes emlékeztetni: Musk azzal kezdte kritizálni Trumpot, hogy az új törvényjavaslata hatalmasra növelné az amúgy is hatalmas költségvetési hiányt, ezért azt nem lenne szabad megszavaznia a republikánus képviselőknek.

Az biztos, hogy emögött van őszinteség, a Szilícum-völgyben szocializálódott társaság egyértelműen a libertárius ideológia felé hajlik, és a minél kisebb államban, minél alacsonyabb állami költésben hisz. Ezt még akár tisztelni is lehet bennük (ahogy azt is, hogy kiálltak a magasan képzett bevándorlók vízuma mellett a jobboldal rasszistáival szemben), de azért nem kellene meglepetésként érnie, hogy amikor egy Trump-féle populista azzal az elkerülhetetlen döntéssel szembesül, hogy visszavágja a hiányt, vagy a jövő generációra hagyja a problémát, inkább az utóbbit választja.

Meg hát azért rengeteg olyan dolog történt, amire hivatkozva az elmúlt fél év bármelyik napján fel lehetett volna mondani a szövetséget. Például amikor szembesült vele Musk, hogy a konteókra építő Trump-csapat azért nem hozza nyilvánosságra az Epstein-dokumentumokat, mert Trump neve is szerepel rajtuk:

És itt most le is tudhatjuk gyorsan a fő tanulságot, hogy aztán áttérhessünk Musk jövőjére. Az pedig az, hogy a teljesen személyközpontúvá vált modern populista politika nem csak azt jelenti, hogy a vezetők személyisége és karaktere messze a legfontosabb kampányeszköz. Hanem azt is, hogy itt nem a politikában „romlott el” valami, hanem a választó, a befogadó oldalán: már szinte mindent szimbolikus embereken keresztül értelmezünk a világban. Például így fogyasztunk híreket: arctalan szerkesztőségek helyett egyre népszerűbbek a saját karakterrel rendelkező szerzők (az egész Substack-jelenség mögött ez áll), a keményeket mondó véleményvezérek, a személyiségjegyeket bemutató podcastek és YouTube-műsorok. Ezért fogyasztunk agyrohasztó tartalmakat is sokszor influencereken keresztül, ezért jobb sokszor megnézni valami tartalomgyártó reakcióját egy történésre, mint magát a történést. Ezért élvezik sokan jobban a videós végigjátszásokat, Twitch-közvetítéseket magánál a játéknál. A címbe akár azt is írhattam volna, hogy Visszatér-e a techjobboldal a Demokrata Párthoz, de hát mennyivel érdekesebb és könnyebb annak legszimbolikusabb szereplőjén keresztül értelmezni az egész ügyet.

És ebből aztán logikusan következik, hogy általában az embernek, a személyiségnek sokkal nagyobb befolyása lesz minden területre, a politikában pedig különösen látványosan csökken az intézmények ereje. (Itt sem érdemes a politikusokra fogni: a frusztrált-unatkozó társadalmak választják ezt az utat unalmas intézmények helyett).

Ebből pedig aztán az következik, hogy a nárcizmusgyanús, egoista szimbólumemberek közötti kapcsolaton múlnak a nagy dolgok, és azon, hogy meddig nézik el a saját belső ellentmondásaikat. Nagyon leegyszerűsítve ma országok sorsa múlhat azon, hogy a társadalom által felemelt szimbólumemberek meddig alkotnak valamilyen dacszövetséget, mikor sértődnek meg egymásra, meddig tűrik el a belső ellentmondásaikat, meddig hajlandóak a modern politikára szintén jellemző lojalitás alapján működni – és mikortól bomlik fel az egész. Trump elnökségének első fél éve erről a dacszövetségről szólt a techjobboldal és közte, most viszont egyszerűen Musk személyes sértettsége miatt az egész véget érhet.

Lesz-e Muskból újra demokrata?

Mármint Demokrata Párt-támogató. Merthogy emlékezzünk: ő igazából világ életében a kulturális baloldalhoz sorolta magát, és a 2015-2016 körüli woke-időszak eljövetelével kezdett nagyon távolodni az egésztől, vele együtt pedig a mindenféle gondolatelnyomástól irtózó egész Szilícium-völgy is. De 2018-ban, Trump első elnöksége alatt még ilyeneket írt:

A nagy kérdés most az, hogy a magával vitatkozó, de a felszín alatt szerintem nem olyan rossz állapotban lévő demokratákhoz van-e visszaútja. Hiszen rengeteg ügyben ért egyet a párt erősödő centrista vonalával:

• az elektromos autók támogatása és promótálása sokkal inkább balos ügy, ez pedig Musknak is fontos, meg hát pénzügyileg is megéri,

• ahogy például a napelemek, meg úgy általában a megújuló energia támogatása is inkább a demokraták ügye,

• meg a NASA támogatása, az űrverseny megnyerése,

• sőt, a költségvetési hiány csökkentése is egy elég komoly prioritása a pártot ma vezető Hakeem Jeffries képviselőházi és Chuck Schumer szenátusi frakcióvezetőknek.

És még a fenti sztorihoz tartozik az is, hogy az utolsó lökést talán az adta meg Musknak, hogy nyíltan Trumpék mellé álljon, hogy 2021-ben Bidenék nem hívták meg az elektromosautós Fehér Házi csúcstalálkozóra a Teslát. Ami sokkal inkább Bidenéktől volt kicsinyes lépés, hiszen a Tesla nagyjából egytrilliárdszor fontosabb szereplője a szektornak, mint bármely más elektromos autókat is gyártó amerikai cég, a politikai nézetkülönbségek miatt viszont nem volt helye az eseményen. Azaz személyes sértettségből hagyta ott a pártot, és most személyes sértettségből térhet vissza egy Biden-mentes baloldalhoz.

(Ha már Biden: rendkívüli sebességgel csökken a megítélése még a demokraták körében is, épp a mindenbe belelátó fehér házi sajtószóvivője készül Bident leleplező könyvet kiadni).

Szóval minden adott ahhoz, hogy Musk végül a demokratáknál kössön ki, valamiféle békét kössön a párt új irányát képviselőkkel (bár ez még jó ideig nem dől el), hogy személyesen is visszavághasson Trumpnak már a jövő őszi félidős választásokon. Egyelőre azért inkább a kevésbé racionális bosszúállás és az egoizmusa hajtja, épp egy harmadik párt finanszírozását vetette fel – egyébként ebben is hasonlít Trumphoz, aki simán ráindult volna a pártjára, csak hogy mindannyian elbukjanak.

Mondjuk hiába fenyegetőzik egy új párt finanszírozásával, az már azért kiderült, hogy a pénz nem igazán számít a politikában (ahogy megírtam!), Wisconsinban konkrétan hiába költött Musk egy konzervatív bírójelölt támogatásra végtelen pénzt, az egész inkább ártott, mint segített.

Aki mindent megkavar: JD Vance

A fent kifejtett személyközpontúságból következik az is, hogy Musk tényleg bármilyen irányba elindulhat, és valószínűleg még maga sem tudja: lehet, hogy jövő hónapban már a Demokrata Párt legnagyobb támogatója lesz, de az is lehet, hogy még a héten békét köt Trumppal (ahogy ezt kérik a nem teljesen őrült Trump-támogató techbefektetők is).

És JD Vance személye lesz az, ami még a mostani helyzetet is sokkal jobban megbonyolítja: ő ugyanis a természetes jelöltje és képviselője a libertárius, a demokrácia működőképességében amúgy nem annyira hívő Szilícum-völgyi csapatnak és főleg a Peter Thiel-hálózatnak. Ha ezek az emberek bármilyen elnököt választhatnának maguknak, JD Vance-et választanák. Azaz nagyon közel vannak ahhoz, hogy a mostaninál is sokkal-sokkal nagyobb hatalomhoz jussanak az Egyesült Államokban, ezt pedig nem igazán éri meg kockáztatni azért, hogy Musk mellé álljanak egy bizonytalan kimenetelű meccsben. Még Musk is azt írta ki X-re, hogy meg kéne buktatni Trumpot, hogy JD Vance lehessen az elnök – ez nyilván nem reális, az viszont igen, hogy ennek a csapatnak a legjobb esélye talán még mindig az, ha kivárják az utódlást, és nem vesznek össze Trumppal.

Láthatóan a MAGA-oldal is össze van zavarodva, a két leghülyébb képviselője, a Catturd nevű X-account például beszólt a konteós Alex Jones-nak, amiért nem állt ki Trump mellett, az pedig visszaszólt, hogy „nem tartozom a szektádhoz”, meg úgy tűnik, elhiszi az Epstein-Trump-sztorit.

A másik MAGA-vezető Steve Bannon viszont egyszerűen deportálná Muskot, nekik amúgy is komoly személyes vitáik voltak a múltban.

Arról pedig már jönnek a hírek, hogy Trump csapata mindenkitől nyilvános lojalitást vár el Muskkal szemben, JD Vance-nak pedig nem igazán marad sok mozgástere, ha egyszer elnök akar lenni: be kell állnia Trump mögé. Akkor pedig talán az egész techjobboldal mögötte marad, Musk pedig egy ideig posztolgat X-re, aztán elcsendesül – vagy tényleg kibékülnek. Persze az meg még pluszban érdekessé teheti az ügyet, hogy ha Trumpról teljesen lekerül Muskék befolyása, sokkal durvább őrültségekbe kezdhet, amiből meg aztán már tényleg elege lehet a Musk Extended Universe többi tagjának is, és akkor akár teljes szakítás is jöhet.

Ez viszont Trumpnak nem feltétlen érné meg, mert egy ekkora szakítást talán még az ő képviselőházi szűk többsége sem élne túl, azaz a mostani hiánynövelő költségvetését sem tudná elfogadtatni. De azt sem engedheti, hogy megkérdőjeleződjön a tekintélye a jobboldalon belül. Szóval komoly 6D sakk zajlik úgy, hogy Trump közben valószínűleg a sima sakkot sem érti.