Újra élesben láthatjuk a trumpi politika természetét és sikerét. Bár alig pár napja veszett össze Elon Muskkal, aki még azt is kiírta, hogy az elnök rajta van az Epstein-listán, ezt szinte már el is felejtettük.
Merthogy már megint másról szól az amerikai közélet. Egy sokkal „érdekesebb”, vizuálisan tökéletesen megjeleníthető, mindkét oldal érzelmeinek felpörgetésére alkalmas témáról: hogy miért is vezérelte Trump a Nemzeti Gárdát Los Angelesbe, hogy azzal rakjon rendet. A kiváltó ok néhány elég erőszakos tüntetés volt az idegenrendészet bevándorlókat érintő razziái miatt, és bár látott már nagy és erőszakos tüntetéseket Kalifornia állam, most Trump a kormányzó megkerülésével, a kemény vezető szerepében beküldte a fennhatósága alá tartozó Nemzeti Gárdát az államba, ami szinte precedens nélküli az amerikai történelemben.
Az igazán érdekes kérdés viszont az, hogy ez az egész hogyan befolyásolja azt a 2028-as elnöki kampányt, ami már gyakorlatilag most is zajlik. És hogy hogyan csinálhat elnököt Kalifornia kormányzójából.
Trump megint talált egy jó témát
A sokadik olyan helyzet áll elő, amikor a demokratikus határok átlépése még politikai hasznot is hozhat: gyakorlatilag azért volt erős Trump a bevándorlás kezelésében, mert hihető róla, hogy hajlandó olyan határokat is átlépni, amit egy „normális” jelölt nem tenne meg. Azaz hiába kampányolt a valaha volt legjobboldalibb demokrata állásponttal Kamala Harris, azzal nem tudta felvenni a versenyt… amit most látunk. Ezzel a látszólagos (!) keménységgel, a jogállam meg ilyen liberális hobórtok teljes figyelmen kívül hagyásával, és úgy általában a bevándorlók felé irányuló félelemkeltéssel. Pedig maga a bevándorlás elleni küzdelem legalább annyira kommunikációs, mint jogi – ha képes egy ország azt sugározni magáról, hogy ide nagyon nem éri meg jönni, mert kitoloncolás vagy rosszabb lesz a vége, logikus módon nem is indulnak el annyian, mint egy kevésbé. Trumpék ebben a kommunikációs térben próbálják az igazi eredményeket elérni, és azért az adatokból azt látni, hogy működik. (És ezért is vezetnek félre azok az adatok, amelyek Obama vagy Biden hasonlóan magas deportálás-számait mutatják: ha kevesebben jönnek, kevesebb bevándorlót lehet deportáltnak „elszámolni”, miután a határon visszafordították őket).
A lényeg: megint arról van szó, amiről Trumpék akarják, hogy szó legyen, és ezzel nem igazán lehet mit kezdeni. Egyszerűen túl sok eszköze és túl jó érzéke van ehhez. És persze lehet szidni a mexikói zászlót lengető, önvezető Waymo-kat hívó és felgyújtó tüntetőket, de hát aki csak aggódik a trumpi autoriter túlkapások miatt, nem vállalhat felelősséget azért, amit a legerőszakosabb csoportok művelnek – és pláne nem vállalhat érte felelősséget a Demokrata Párt.
Azóta egyébként talán egy fokkal jobb a helyzet, de Trumpék nyilvánvalóan arra játszanak, hogy tovább szítsák a feszültséget, és már a tengerészgyalogság bevonása is felmerült. A valóság most mellékes, de azért érdemes rögzíteni: az utcai erőszakos jeleneteken nem a Nemzeti Gárda, hanem a Los Angeles-i rendőrség és határőrség tesz rendet, azaz valójában nem sok szükség van külső „segítségre”, de ez már rég nem szerepel a szempontok között.
Kalifornia kormányzója beleállt, mert elnök lenne
A sztoriban nem hagyható figyelmen kívül Kalifornia kormányzójának személye. Előfordult már, hogy a Nemzeti Gárda besegített valahol (természeti katasztrófák esetén, vagy legutóbb a 2020-as George Floyd-tüntetések után), de ezek mind a helyi kormányzó kérésére történtek. Most viszont Trump megkerülte a kormányzót, aztán személyében is elkezdte támadni, és lassan egy epikus csatává nő az egész kettejük közt.
Akiről szó van, az Gavin Newsom, az eddig is az esélyes demokrata jelöltek között emlegetett kaliforniai kormányzó. Ő 2019 óta tölti be a pozíciót, előtte San Francisco polgármestere volt, és már akkor egy progresszív hőssé vált azzal, hogy 2004-ben, jóval az azonos neműek házasságának szövetségi szintű legalizálása előtt azonos nemű pároknak adott hivatalos házassági papírokat. Ebből akkor nagy balhé lett, a kiadott papírokat később az állami Legfelsőbb Bíróság vissza is vonta, de politikailag mindenképp ügyes húzás volt.
Newsomt egyébként már 2024-ben is hírbe hozták az elnökjelöltséggel, Biden visszalépése idején az ő neve is elég gyakran felmerült, de taktikus módon nem szállt be a versenybe Harrissel szemben, hanem kivárt. Nem véletlenül merül fel gyakran a neve: minden lépéséből az jön át, hogy nagyon akarja, és hogy bármilyen politikai manőverre hajlandó a győzelem érdekében. 2023 végén még az akkor Trump-verőnek tűnő Ron DeSantis floridai kormányzóba is beleállt, vitáztak is, akkor épp a COVID-ról, de valójában mindketten a másikat felhasználva próbáltak népszerűséget építeni a saját táborukon belül. Az egyik hátránya is ez lehet: a nagyon szigorú kaliforniai COVID-lezárások a nevéhez kötődnek, és a kormányzósága alatt tényleg nem tett eleget azért, hogy kitörjön a progresszív buborékból.
Ezt nem csak a COVID mutatja, hanem a Kaliforniát nagyban érintő problémák, mint például a túlszabályozó-építkezésellenes (NIMBY) progresszív lobbinak köszönhető magas lakás- és albérletárak, vagy épp a nem elég kemény fellépés a bűnözéssel, a drogproblémával vagy épp a hajléktalansággal szemben.
De ahogy minden jó pragmatikus politikus, felismerte a problémát, és már egy ideje próbál váltani a közhangulatnak megfelelően: felszámoltatná a “hajléktalantáboroknak” nevezett területeket, és szívesen beleáll a vitába a saját oldalával is. Sőt, még kampányanyagot is gyárt abból, hogy kimegy rendet tenni:
De az első komoly demokrata politikusként ő beszélt nyilvánosan arról, hogy nem fair, ha a biológiai férfiak is részt vehetnek női versenyszámokban (persze csak a Trump-győzelem után).
Szóval amúgy is zajlott a narratív küzdelem, hogy akkor most Newsom egy kemény, rendpárti kormányzó-e, vagy csak egy széljárással hajlongó politikus, és a működésképtelen, magas adókat, lakásárakat, bűnözést hozó progresszív kormányzás szimbóluma.
Már talán egyre kevesebbet sorolták fel őt az esélyes jelöltek között (Pete Buttigiegről pedig egyre több szó esett), amikor a Los Angeles-i események elkezdődtek, és Newsom egy kis hezitálás után teljesen beleállt Trumpba. Vagyis nem ő kezdte: Trump NewScum-nak nevezte a közösségi oldalán, majd arról is beszélt, hogy akár le is tartóztathatják a kormányzót, ha ellenáll a szövetségi kormány akaratának. (Amikor egy riporter rákérdezett, hogy milyen alapon, Trump annyit válaszolt: az a bűne, hogy Kalifornia kormányzója, mert olyan rossz állapotban van az állam).
Newsom felvette a kesztyűt, arról beszél, hogy nyugodtan tartóztassák le, sőt, már arról beszél, hogy Trumpnak „súlyos mentális problémái lehetnek.”
„Nem ugyanaz az ember, akivel négy évvel ezelőtt többször dolgom volt – képtelen még egy összefüggő gondolatmenetre is.”
És használja a szokásos, ebben az esetben azért indokolható demokrata szövegeket is: Trump autokratikus útra terelné az Egyesült Államokat a legújabb lépéseivel. Newsom tegnap meg is szólította a népet egy Democracy at a Crossroads tévébeszéddel, ami eléggé úgy néz ki, mint ahogy az elnöki kampányok előtt készülő tartalmak ki szoktak nézni. Sőt, még az úgynevezett fiatalokat is megszólítja, TikTokra Mean Girls-zenével posztolja az erről szóló híreket, és sok telefonkamerába beszélős tartalmat is gyárt, amik aztán milliókat érnek el. Pár nap alatt 50%-kal növelte a TikTok-követőinek számát, szóval látszik, hogy van érdeklődés körülötte.
A szokásos politikai csapdába eshet Newsom
Egy ennyire pragmatikus politikusnak mindig van választása – így talán akár azt is megléphette volna, hogy ebben a konkrét ügyben Trump mellé áll, és felajánlja a helyi rendőrség segítségét a rendrakásban. Newsom ugyanis pontosan tudja, hogy politikailag mekkora veszélye van annak, hogy látszólag a mexikói zászlót lengető, erőszakos bevándorlók oldalára áll.
Nem ezt az utat választotta, mert ezzel búcsút is inthetne a demokrata tábor szimpátiájának. Merthogy a „legcentristább” jelző még ha a legfontosabb is a közeledő demokrata előválasztáson, nem az egyedüli, és bizonyos határátlépéseket nem bocsátana meg neki a tábor – pláne, ha találnak maguknak olyan centristát, aki nem fekszik be ilyen látványosan Trumpnak. Úgyhogy valami ilyesmi kalkulációval juthatott el oda, hogy inkább keményen beleszáll Trumpba, akár egy letartóztatást is kiprovokál, hogy minél gyorsabban a demokrata tábor hősévé váljon – aztán majd onnan megoldja. Ez az ezer éve ismert politikai- és kampányprobléma, hogy nem idegenítheted el a saját táborod leghangosabb tagjait, ha viszont nekik akarsz megfelelni, a másik jelölttel szemben könnyen elbuksz. Newsom amúgy ügyesen találja meg a középutat ebben, folyamatosan hangsúlyozza, hogy elfogadhatatlan, ami az utcán történik, és már most rengeteg embert tartóztattak le.
Csakhogy nagyon hamar kicsúszhat a narratíva irányítása a kezéből, ahogy az egész tüntetés egy általános baloldali Trump-ellenes kiállássá kezd válni. Úgyhogy meg is jelentek azok is az utcán, akiket már sokkal könnyebb lesz összekötni a demokratákkal:
Messziről nézve Newsom hamar az ő képviselőjükké is válhat az amerikaiak szemében, ami már nem lesz annyira jó. Trump persze nem egy nagy taktikus, de ennek a fajta balhéalapú politizálásnak simán lehet az a pozitív hozadéka, hogy az érzelmileg felhevült demokraták egyre inkább olyan jelöltet akarnak majd maguknak, aki „jól megmondja” Trumpnak. Ennek pedig általában vereség a vége, és nem azért, mert a jólmegmondás politikai hiba, hanem mert magával hozza azt a kampánygondolkodási struktúrát, amiben a Trump-álláspont ellentéte a Helyes Álláspont.
Röviden: Newsom most épp növelte az esélyét, hogy a demokrata előválasztáson ő nyerjen – és közben valószínűleg csökkent az esélye annak, hogy mondjuk JD Vance-et megverje, hiszen megint a jobboldal alkotja a narratívát (milyen könnyű ez morális gátak nélkül!).
És most ide azt írnám, hogy ahogy mindent, úgy ezt is elfelejtjük majd két hét múlva. De azért ez hamar súlyosabbra fordulhat, a tengerészgyalogság bevetése tényleg nincs messze:
Szóval durva lesz. De az önvezető Waymo-k szétverése legalább arra jó volt, hogy készült egy új új political compass: