Trump hülyéi és héjái vesztek össze Irán atombombáján
Az első komoly MAGA-törés
Winston Churchill a második világháború főgonosza – mondta még Tucker Carlson saját podcastjának történész vendége néhány hónappal ezelőtt. Tucker nemhogy megkérdőjelezte volna az állítást, hanem még úgy is mutatta be Darryl Coopert, mint „a legjobb és legőszintébb történész az Egyesült Államokban.” Sőt, utána maga Tucker is megkérdőjelezte Churchill hősiességét egy másik interjúban.
Carlson nem atipikus jelenség a trumpista mozgalomban, sőt, pont a lényegét jeleníti meg. A legfontosabb, hogy a hozzá hasonló jobboldali influencerek nem kötődnek intézményekhez, csak a saját, egyre radikalizálódó közönségükhöz, így – morális tartás vagy ész hiányában – egyre inkább elvesznek a mindig a mainstreammel szemben kialakított, önellentmondásos-összeesküvéses, “a dolgok mögé látó” világképükben. Merthogy ez a másik fontos tulajdonságuk: nem tudják elviselni, hogy valamiben egyezik a véleményük a mainstreammel, hiszen az a saját fontosságukat csökkenti, így egyre újabb és újabb határokat lépnek át, a kulturális-politikai elitet pedig mindig gyanúsan szemlélő követőik pedig mennek velük.
Carlsont egy ideig visszafogta, hogy a Fox News fontos megmondóembere volt, de a 2020-as választás után a valóság helyett inkább azt választotta, hogy a leghülyébb MAGA-szavazók véleményére erősít rá, így folyamatosan arról beszélt, hogy Joe Biden csak csalással győzött. Ez végül közel 800 millió dollárba került a Foxnak, őt pedig kirúgták. De ahelyett, hogy megszégyenülve távozott volna a jobboldalról, meggyőző stílusának és radikális nézeteinek köszönhetően ma már gyakorlatilag befolyásosabb, mint maga a Fox News.
Az iráni atombomba szétfeszíti a trumpista jobboldalt
Talán egy dologban azért koherens a Tucker-féle közeg: mivel úgy érzik, a régi republikánus elitet többek közt azzal is nyomták le, hogy korán megkérdőjelezték az iraki bevonulás szükségességét és a Bush-féle republikánus héjákat, mindenféle külföldi beavatkozásra, demokráciacsinálásra gyanakvással tekintenek.
És akkor itt érkezünk el az iráni helyzethez, ami világosan mutatja, mennyire távol is kerültek egymástól azok, akiknek azért kormányozniuk is kell (beleértve Trumpot), és azok, akik a saját radikális keménymagjuknak kommunikálnak felelősség nélkül, és ez vált az identitásukká is.
Remek jelenet, ahogy Tucker Carlson felkérdezi az iráni beavatkozást sürgető Ted Cruz republikánus szenátort, hogy tudja-e, hányan laknak Iránban, és mégis miért gondolja, hogy meg kellene buktatni az iráni rezsimet (kötelező megnézni).
(Itt egy gyors kitérőt kell tenni: a republikánus populizmus Obama elnöksége után kapott igazán erőre, a Tea Party mozgalommal, és maga Ted Cruz is itt tudott felemelkedni populista, Tuckeréhez hasonló stílusával, csakhogy ő maradt héja és fiskálisan konzervatív, amit azért mintha kezdene meghaladni a MAGA-jobboldal.)
És ahogy durvul az iráni helyzet, úgy jelennek meg sorban az őstrumpista, trú MAGA-beszélőfejek és politikusok a különutas véleményükkel. Marjorie Taylor Greene trumpista-őrült képviselő szerint a Fox News átmosta az amerikaiak agyát, és nem kellene segíteni Izraelnek. Míg a jószándékú, de nem túl okos Joe Rogan-műsor rendszeres vendége, Dave Smith pedig megbánta a támogatását, és már arról beszél, hogy Trump mindent elárult, és meg kell buknia.
De közben mindenki más is kénytelen oldalt választani: a Trump-rajongó, Tuckerhez hasonló, woke-kritikusságra karriert építő Dave Rubin viszont Carlsonnak ment neki, és a nyugati világrendet védené meg az Irán név alatt futó „népirtó halálszektától”.
A fő törésvonal itt talán az Izraelhez való viszony, meg egy kis mögöttes antiszemitizmus: Marjorie Taylor Greene például korábban arról posztolgatott, hogy a kaliforniai erdőtüzeket a Rothschild-család által finanszírozott űrlézerek okozták, ami aztán Zsidó Űrlézerekként híresült el; míg Dave Rubin Izrael nagyon komoly támogatója és rajongója, ezért nála inkább ez érvényesül, amikor muszáj döntenie. Ahogy Charlie Kirk hülyejobboldali podcaster is felhívta a figyelmet: az Izrael-Irán konfliktus súlyos szakadást okozhat az online MAGA-közösségen belül.
Jó messzire vezet, hogy akkor most a jól működő, Hamász ellen harcoló zsidó állam a judeo-keresztény világrend védelmét jelenti-e, vagy pont hogy túl liberális ez az egész Izrael-dolog a melegházasságával meg hasonlókkal, úgyhogy inkább szembemegy a keresztény értékekkel – ez a kérdés van a mélyén ennek a konfliktusnak a MAGA-jobboldalon belül, de ez a cikk most nem erről szól, úgyhogy hagyjuk ennyiben.
Megint kiderült, hogy Amerika rosszabbul jár, ha nem játszik világseriffet
Trump még nem döntött a kérdésben, de olyan opció nem nagyon van, hogy nem avatkozik be – már most világos, hogy legalább titkosszolgálati információk megosztásával, de valószínűleg sokkal-sokkal többel segítik az izraeli kormányt. És bár a Trump-adminisztráció az elején kellő távolságot tartott (a legelső megszólalás Marco Rubio külügyminisztertől jött, ami egyértelműen távolította az ügyet az amerikai kormánytól), az izraeli sikereket látva Trump gyorsan váltott, és sietve hangsúlyozta, hogy neki is köze van hozzá.
Két trumpi alapvetés feszül egyébként egymásnak:
Trump szerint Iránnak nem lehet atombombája, mert azzal nem csak Izraelt és a Közel-Kelet stabilitását, de az egész világot fenyegeti;
Trump nem szeretne új háborút indítani, hiszen pont azt ígérte, hogy Amerika kiszáll ezekből.
Csakhogy Izrael ügye, főleg a jobboldalon, nem olyan, mint bármelyik másik háború, gyakorlatilag Amerika 51. államaként kezelik a republikánusok, vagyis önvédelmi kérdésként – így Trump politikai kockázata sem olyan nagy. (Nem véletlen, hogy pont a demokratáktól érkezik most ellenállás a beavatkozással kapcsolatban.)
Szóval hiába tart Trump általában a háborúktól, ez – logikus módon – pont arra késztetheti, hogy beszálljon, és a csak az amerikai hadsereg által szállítható ‘bunker buster’ bombákkal elpusztítsa a hegyek alá rejtett, Fordoban lévő iráni nukleáris létesítményt. Ha a helyzet csak úgy marad, ahogy most, akkor talán tíz évvel vetette vissza az iráni atomprogramot az izraeli vezetés az iráni atomtudósok megölésével; ha viszont Fordót is elpusztítják, akkor talán örökre, ráadásul abba a kegyetlen iráni rezsim is belebukhat.
Igazából nem nagyon van választás, maximum az, hogy az irániakat visszakényszerítik a tárgyalóasztalhoz – ha ez megtörténik, az viszont az izraeli támadásnak és Trump fenyegetőzésének lesz köszönhető, azaz a világ számára biztonságos megállapodást is fenyegetéssel tudnak teremteni.
Trump első nagy győzelme lehet ez
Visszatérve a Tucker Carlson-félékre: hiába hangosak, egyre világosabb, hogy kevesen vannak, és Ted Cruz van nagyobb összhangban az össztáborral. A Fox Newstól nagyon jobbra álló, Trump-rajongó Newsmax szavazásából például az derül ki, hogy a trumpista olvasók jelentős többsége még a nukleáris létesítmények amerikai bombázását is támogatja:
Ezen a ponton már alig elképzelhető olyan végkimenetel, amivel ne járna jól Trump. Szerintem messze a legnagyobb politikai sikere lehet az ügy lezárása, olyan ez, amire még sok középen álló választó is azt mondhatja: na, ezért kellett Trumpnak győznie Kamala Harris helyett. Ha pedig a demokraták tényleg beleállnak a beavatkozásellenes álláspontjukba, követve Bernie Sanderst, még pártszinten is rosszul járhatnak, hiszen megint azonosítani kezdik a pártot annak a balszélével. Nekik mondjuk legalább van világos és érthető álláspontjuk, és csak a kedvencem, John Fetterman próbál valami hasonlót a centristább oldalról:
Most már csak attól kell félnünk, hogy a sikerek láttán Trump ne szeresse meg túlságosan a háborúzást és bombázást, és ne rángassa bele valamilyen felesleges konfliktusba az Egyesült Államokat.
Bármi is lesz a vége, mémügyileg jól jártunk:
