Fejbelőtte magát a Demokrata Párt New Yorkban
Mondjuk sok opciójuk nem volt.
„A queer felszabadítás azt jelenti, hogy meg kell vonni a rendőrségtől a forrásokat.”
Rábíznál-e egy nagyvárost arra, aki képes leírni ezeket a szavakat? A New York-iak úgy tűnik, megtették: Zohran Mamdani szocialista jelölt hatalmas kampánnyal megnyerte a demokrata előválasztást az éjjel, megakadályozva Andrew Cuomo volt New York állami kormányzó politikába való visszatérését. És még az is lehet, hogy igazuk van.
A 33 éves, ugandai-indiai származású Mamdani 2021 óta tagja a New York Állami Képviselőháznak, és amúgy a Democratic Socialists of America (DSA) nevű szervezet tagja, ami a nagyon baloldali politikusokat próbálja összefogni. Elég extrém lépéseik is vannak, például a Hamász 2023-as terrorakciója után csak annyit voltak képesek mondani, hogy az egész az izraeli apartheid-rezsimnek köszönhető, és kommunikációjukban nem voltak hajlandóak megkülönböztetni az izraeli fesztiválon kivégzett civileket és az arra válaszul megölt terroristákat.
Most pedig New York polgármesterének készülhet, sőt, a Demokrata Párton belüli irányváltás egyik arcává válhat – a republikánusok legnagyobb örömére. De előbb nézzük gyorsan, hogy kerültünk ide.
A #metoo-botrányba belebukott Andrew Cuomo majdnem visszatért
Meg vannak áldva a New York-iak polgármesterekkel: a 2016-2021 között tartó Nagy Woke Korszak lezárásakor, mintegy azt szimbolizálva nyerte meg a New York-i polgármesterválasztást az exrendőr Eric Adams, aki a demokratáktól azelőtt szokatlan módon rendpárti kampányt vitt az egyre veszélyesebbé váló városban, a rendőrség megerősítése mellett zéró toleranciát vezetett be a metrón alvó hajléktalanokkal szemben.
Adams közepesen irányítgatta New Yorkot, majd több nyomozás eredményeként tavaly szeptemberben vádat emeltek ellene korrupció, vesztegetés, külföldi kampánytámogatás és egyéb remek dolgok miatt – többek között jó drága első osztályú repülőjegyeket és luxusnyaralásokat fogadott el török lobbistáktól. Adams megpróbált az egészből kikeveredni, sokáig tagadott, majd azzal próbált menekülni az ügyből, hogy Trumpék bevándorlóellenes razziáit támogatta, amiért cserébe ejtették ellene a vádakat. Még azt is bejelentette, hogy elhagyja az akkorra már nem túl népszerű Demokrata Pártot, és függetlenként indul a következő, idei polgármesterválasztáson.
Ez az egész nyitott egy nagy vákuumot a demokrata oldalon, amibe egyszer csak belépett Andrew Cuomo, aki 2011-2021 között volt New York állam (tehát nem a város!) népszerű kormányzója. A COVID-járvány idején sztárstátuszba emelkedett: amíg Trump arról beszélt, hogy az emberek injekciózzanak magukba fehérítőt, addig ő informatív, kemény fellépésével a saját hozzáértését demonstrálta, és valamiféle “Amerika kormányzója” karaktert vett fel, napi sajtótájékoztatókkal és határozott döntéseivel.
Később viszont nagyon nagy botrányba keveredett: utólag kiderült, hogy a rendelete alapján COVID-pozitív időseket is visszaküldtek idősotthonokba, ami rengeteg halálesethez vezetett, az adminisztrációja viszont megpróbálta eltitkolni a pontos számokat. Erre jött rá, hogy több vele dolgozó nő is zaklatással vádolta meg 2020 decemberétől, ami ellen egy ideig küzdött, de ahogy sokasodtak a vádlók, úgy vált egyre egyértleműbbé, hogy Cuomo nem túl jó ember, és sok igazság van a vádak mögött. Az egész Demokrata Párt, közte az akkor elnök Joe Biden is ellene fordult és lemondásra szólította fel, így végül kénytelen volt távozni a hivatalából 2021 őszén.
Ezen kívül is voltak még vele bajok, például egy kicsit autokrata karaktere van, de az idő valamennyire megszépítette az emlékeket róla, és a 2025-ös, összeomló Demokrata Pártból nézve már inkább egy centrista, pragmatikus, hozzáértő karakter ő. Főleg, mint ahogy Trump sikeréből is látjuk, a személyes botrányok már alig-alig hatnak a választókra, sokkal kisebb a negatív hatásuk, mint egy-egy túl szélsőséges politikai kijelentésnek.
Na szóval ő tért volna vissza a politikába a New York-i polgármesterválasztáson keresztül. Rengeteg pénzt gyűjtött helyi vállalkozóktól, rengeteg endorsementet kapott, a legfontosabb New York-i szakszervezetek is őt támogatták, az elkerülhetetlenség lengte be a személyét szinte az egész kampány alatt. És egy jó ideig vezetett is, a vele szemben induló Mamdanival alig-alig számoltak, így néztek ki az esélyek a Polymarketen az elmúlt héten:
A republikánusoknak minden kimenetel jó, de főleg ez
Az éjjeli New York-i előválasztás hatalmas szimbolikus jelentőséggel bírt: ez volt az első mérkőzés az ún. centrista és a nagyonbaloldali frakció mögött, így kicsit mintha a párt irányáról is dönthettek volna a helyiek.
Az a nehéz helyzet alakult ki, hogy értelmes harmadik jelölt hiányában valójában a szélsőbalos nézetekkel rendelkező Mamdani és a korrupt-zaklató Cuomo közül választhattak. Azaz vagy a korrupt (szó szerint!) demokrata establishmentnek üzenhettek Cuomo hazaküldésével, vagy a Sanders-AOC-vonalnak, és inkább az előbbit választották.
Ahogy újra és újra kiderül: újnak, érdekesnek, fiatalnak lenni az egyik legfontosabb erény a modern politikában, ami mindenféle ideológiát felülírhat. (Magyar példa: ugyanolyan választók választották meg a baloldali Jámbor Andrást a 8. kerületben, mint a jobboldali Márki-Zay Pétert a miniszterelnök-jelölti előválasztáson, és teljesen érthető módon. Az önazonosság és az újdonság ereje sokkal többet számít, mint az ideológia). Most Mamdani volt az új, akivel oda lehetett verni az establishmentnek, akik pedig végülis megérdemlik, hogy csak egy ilyen jelöltet tudtak kitermelni magukból, miközben régóta tudható, hogy Eric Adams helyett valamilyen alternatívát kellene találni.
Mamdani optimista kampánya olyan hangulatot teremtett, amivel nagyon nehezen vette fel a versenyt az unalmasabb Cuomo, ami egy előválasztáson különösen nagy hátrány, hiszen egy szűk tábort kell mozgósítani, nem a középen állókat megszólítani – pláne, hogy szinte biztosan megnyeri a végső választást is a demokrata jelölt, bárk is lesz az (erre még visszatérünk).
Na de minket nem a New York-i politika érdekel, hanem az amerikai, abban pedig elég sokat tud majd ártani Mamdani, ha tényleg úgy kormányoz, ahogy a kampánya és az előélete előrejelzi. A fenti idézeteken kívül azt mondja még, hogy be kell fagyasztani az albérletárakat, és persze azzal a csúcsötlettel tenné olcsóbbá a lakhatást, hogy lakásokat építtetne – csakhogy az saját bevallása szerint is 100 milliárd dollárba kerülne. A rendőrségről is furcsa véleménye van, szerinte
„nincs szükség semmilyen vizsgálatra ahhoz, hogy lássuk, a New York-i rendőrség rasszista, anti-queer és komoly veszélyt jelent a közbiztonságra.”
Ja, és nem hajlandó elítélni a Globalize the Intifada! jelszót, ami azért sokak fejében – sajnos – egyet jelent a nyugati világ megdöntésével, és elég erős antiszemita felhangja is van (hogy óvatosan fogalmazzak). Mamdani szerint a felkiáltás csak az egyenlőség és a palesztin emberi jogok melletti kiállást jelenti, de ahogy a The Free Press megtalálta, a pro-palesztin Within Our Lifetime aktivistacsoport szerint ez valójában “az a meggyőződés, hogy minden gyarmatosított és elnyomott népnek joga van visszaszerezni a földjét, megvalósítani az önrendelkezését, és bármilyen szükséges eszközzel kivívni a felszabadulását.” Bármilyen szükséges eszközzel, ami Izraelben ugye ártatlanok meggyilkolását jelentette. Szóval inkább hasonlít ez a tipikus alt-rightos/MiHazánkos antiszemita dog whistlekre, mint az egyenlőség melletti kiállásra.
Sőt, gyakorlatilag ugyanaz történik, mint a szélsőjobbon megtörtént. VICCESEN, de azért nem annyira elkezdik kiírni-lájkolni emberek, hogy na akkor ideje megölni a zsidókat:
De ne ragadjunk le itt, ha nyer, Mamdani egy ideig élvezni fogja a kulturális elit szimpátiáját, és már azzal meg tudja ugrani az eddigi léceket, hogy nem keveredik súlyos zaklatós-korrupciós ügyekbe. Kampánya vége felé még pragmatizmusra is mutatott komoly jeleket, a saját hozzáértését hangsúlyozta a sok szempontból tényleg bénán kormányzó Cuomoval szemben, szóval könnyen lehet, hogy egy új Alexandria Ocasio-Cortez születik, aki nagyon balos, de azért képes együttműködni az establishmenttel, és nem tesz keresztbe a saját pártjának.
Az pedig vicces és természetes, hogy a magát a munkásosztály képviselőjeként pozícionáló Mamdanira pont a közepes és magas jövedelműek szavaztak, míg a valódi munkásosztály Cuomot választotta. Kicsiben megtörtént az, mint nagyban: itt most Cuomo volt a Trump, és vitte a munkásosztályt. Csak New Yorkban ezzel nem ért sokat.
Szóval Mamdani tűnik befutónak, de azért elindul még függetlenként az említett korrupt exrendőr, Eric Adams is, és Polymarketen is 22%-ot adnak arra, hogy végül ő fut be győztesként. Ahogy elindulhat Cuomo is egy saját platformon, sőt, ott van ugye a republikánus jelölt is, Curtis Sliwa, aki a Guardian Angels nevű nonprofit bűnmegelőző szervezet alapítója akik látható jelenlétükkel próbálják elrettenteni a bűnözést, például a tömegközelekedésen.Persze a legnagyobb esélye annak van, hogy ők hárman a hasonló politikájukkal kioltják egymást, és Mamdani amúgy is tehetséges politikusnak tűnik, úgyhogy ha nem hibázik nagyot, simán lenyomja őket.
De hogy visszatérjünk a fő állításra: az előválasztási eredménynek a republikánusok örülhetnek igazán, akik már-már kezdhettek aggódni attól, hogy a Demokrata Párt centrista irányba indul el, és nem lesz kiből karikatúrát csinálni a félidős választásokra és a 2028-as elnökválasztásra. Most jó eséllyel lesz egy nagyvárosi polgármester, akin keresztül demonstrálhatják, hova vezet a demokrata-kapitalizmusellenes, a rendpártiságot elnyomásnak gondoló kormányzás. Ebben igazán jó a jobboldal és a körülötte lévő média- és influencerbirodalom, úgyhogy dörzsölhetik a kezüket.
