Amikor 49 államot nyert meg a republikánus jelölt

És ezzel a Demokrata Pártot is megreformálta

Nyáron néhány ismerősömnek kezdtem el írni a Kampánykörutat, de lassan 600-an vagyunk! Köszönöm minden olvasónak, támogatónak, ha bármilyen visszajelzésetek van, nyugodtan írjatok válaszemailben bármelyik posztra!

Bár a választás körül próbáltam minél kevesebb írást paywallozni, az eredeti terveim szerint hetente egyszer egy kicsit mélyebb, támogatóknak szóló posztot is kiküldök. Ez is egy ilyen poszt, úgyhogy ha mélyebben érdekel az amerikai politika jelene-jövője-múltja, támogass:

Bár 2000 óta a legkisebb különbség volt szavazatszámban a két elnökjelölt jelölt között, és Trump végül nagyjából csupán másfél százalékkal szerzett több szavazatot, mint Harris, a Demokrata Párt szinte teljes összeomlásként kezeli a végeredményt. 

Ez valahol érthető: egy több vádpontban elítélt, egyszer már választást vesztő jelölttől kaptak ki, ráadásul olyan társadalmi csoportokban veszítettek szavazókat, amiket korábban elképzelhetetlennek tartottak. És ha a négy év alatt történt változást nézzük, lesújtó a kép: Biden még 7,1 millióval több szavazatot kapott Trumpnál, aki most november ötödikén 2,5 millióval verte Harrist. 

Trump visszatérése véget vetett annak a sokak által vallott narratívának is, hogy elnöksége csak egy történelmi hiba volt, és valójában egy kis visszalépés után haladhat tovább a megkezdett úton az Egyesült Államok. 

Na de volt már olyan, nem is olyan régen, amikor a demokratákat tényleg tönkreverték egy választáson. Ronald Reagan a második ciklusáért kampányolva Washington D.C.-n és ellenfele hazai pályájának számító Minnesotán kívül minden államot elvitt, a ma már sima demokratának számító Kaliforniát és New Yorkot is. Így: 

Reagan hatalmas győzelme

Ez aztán érthető módon a mostani pániknál is nagyobb pánikot okozott a demokraták körében – elképzelhetővé vált az is, hogy egyszerűen vége a pártnak. Ezt a sztorit egyre többen emlegetik az idei választás után, mint egy példa, amiből tanulhatnak a demokraták. 

Akkor ugyanis egzisztenciális válságba került az amerikai baloldal, és ezzel a lehetőség is megjelent, hogy egy teljesen új irányba induljanak el. És még ha nem is egyből, de nyolc évvel későbbre sikerült egy teljesen új Demokrata Pártot teremteni – ami aztán Bill Clintont a Fehér Házba juttatta, és máig meghatározza nem csak az amerikai, hanem a teljes nyugati világ szociáldemokrata pártjainak ideológiáját is. 

Vége a #Resistance-nek