A CEO-gyilkosság reakciói megmutatják, hogy már nem csak a jobboldal erőszakos

Fontos poszt

Hogy ne szoruljak bele teljesen a saját gondolkodási sémáimba, folyamatosan keresem a meggyőző érveket arról, hogy a „másik oldalnak” bizonyos kérdésekben esetleg igaza lehet. Emiatt azt hiszem, az átlagnál megértőbb vagyok a Trump-jelenséggel kapcsolatban, de azért összességében inkább veszélyesnek tartom őt és a hozzá hasonló vezetőket a világ stabilitására. Amit viszont eddig egyáltalán nem tudtam elfogadni, az az, hogy a politikai erőszaktól nem idegenkedő szélsőjobbos populisták – és híveik – szerint a balos-liberális oldal is mutat hasonlóan erőszakos tendenciákat. Hiszen mégiscsak az újjobboldal ostromolja meg a Kapitóliumot, mert nem bírja elengedni a hatalmat, vagy épp Menczer Tamás képében üzeni meg a híveinek, hogy nagyjából bármit meg lehet tenni a politikai ellenféllel.

Mégis most először érzem azt: bár álszent, azért nem teljesen alaptalan ez az állítás.

Tapsolás egy kivégzésnek

Pár napja ugyanis a nyílt utcán, Manhattanben kivégezték az amerikai UnitedHealthCare egészségbiztosító CEO-ját. Több lövéssel végzett vele a merénylő, aki a töltényhüvelyekre a deny, defend, depose szavakat írta, utalva ezzel a biztosítók által alkalmazott taktikákra, amelyekkel megpróbálják elutasítani a beérkező igényeket.

Brian Thompson kivégzése

És ahelyett, hogy általános szörnyülködés lenne a reakció egy menedzser kivégzésére, a halálbüntetés-ellenes, gyakran egy-egy rossz szóban erőszakot látó „progresszívek” közül sokan (és egyébként a szélsőjobb egy része) szinte ünneplik ezt a terrorakciót.

A gyilkosságnak örvendő posztok jól illusztrálják a helyzet súlyosságát. A korábban a Washington Postnál és a New York Timesnál is dolgozó, jelenleg Vox-os újságíró, Taylor Lorenz szerint érthető, „miért akarjuk halottan látni ezeket a vezetőket”:

Sőt, posztolt egyet arról is, hogy ki lehetne a következő áldozat, egy másik egészségbiztosító vezetője:

A Columbia University professzorának így sikerült reagálni, ő egyébként a bio-ja szerint „trauma expert” és „anti-violence”:

Egy „jog és moralitás” professzor pedig annyit tudott hozzátenni, hogy nem sajnálja a meggyilkolt CEO-t:

És nem csak az elit szintjén történik ez, elég megnézni a New York Times vagy a Telex posztjai alatti kommenteket, vagy a Redditen az ilyen posztokat:

A magyarázat a fejekben természetesen megvan: a tényleg nem túl jól működő amerikai egészségbiztosítós rendszer sokak életét teszi nehézzé, ezért bármi megengedhető a „kizsákmányoló”, „milliárdos” vezetőik ellen.

Persze a UnitedHealthCare természetesen nem túl etikusan működő cég, elég rossz véleményem van róla nekem is, hiszen naponta hoznak olyan döntéseket, amelyek súlyos hatással vannak egyéni sorsokra, és láthatóan extrém módon optimalizálnak a biztosítási igények visszautasítására. De akkor is egy politikai kompromisszum által kialakított, legális rendszeren belül működnek, és mégis az amerikai egészségügyi rendszer miatti frusztráció célpontjává váltak.

A biztosítók ugyanis sosem fognak úgy működni, ahogy a most bőszen kommentelők álomvilágában, akiknek mintha az lenne az elvárásuk, hogy a biztosítók minden ügyféligényre igent mondjanak, folyamatosan veszteséggel működjenek, és azt a veszteséget ők és a befektetőik állják, mert ez a Helyes.

Ahogy úgy tűnik, nem számít az sem, hogy az amerikaiak sokadszorra döntöttek úgy egy szabad nyilvánosságban, hogy nem szeretnének európai típusú állami egészségügyet, inkább kevesebbet adóznak és vállalják ennek az egyéb, nem pénzbeli költségeit és kockázatait.

És nem számít, hogy van sok jó példa is:

(Persze ez sok pénz. De nem annyival több, mint amennyivel kevesebbet adózik egy amerikai egy európainál.)

Szerintem is jobb az európai rendszer, de amikor azt látom, hogy valamiért mégsem nyernek meg minden választást 80%-kal az ezt modellnek tekintő demokraták, akkor nem az a reakcióm, hogy hülyeamerikaiak, hanem hogy biztos van itt valami, amit nem értek európaiként. Vagy hogy egy társadalom nem úgy működik, hogy külön-külön megreformálhatók lennének bizonyos területek anélkül, hogy a nagy egészet ne érintené. Például biztos nem inszignifikáns az összefüggés a „hagyjon az állam, csinálom amit akarok” hozzáállás és eközött:

Akit pedig tényleg érdekel a téma, elolvashatná az amúgy progresszív Voxban, hogy sokszor pont az egészségbiztosítók alkudják le az árakat a durván drága kórházakkal és orvosokkal szemben, így a terrorakciónak való tapsolás valójában pont a profitot (úristen!!) felverőknek segíti.

Ahol elnyomóra és elnyomottra oszlik a világ, ott bármi megengedett

Na de mi történik itt? Hogy jutottunk oda, hogy például az értelmes emberek által látogatott, balos-liberális Redditen nincs olyan poszt, amin ne ünnepelnék kommentben a gyilkosságot, és ne várnának valami nagy „felkelést” a „milliárdos CEO-k” ellen?

Szerintem viszonylag egyszerű a megoldás, és segít megvilágítani nagyon sok olyan esetet, amit józan ésszel nagyon nehéz felfogni. Például ami most jött szembe, hogy az elszánt klímavédelmi aktivistaként ismert Greta Thunberg miért érzi ma szükségét annak, hogy „Baszd meg Izrael! Baszd meg Németország!”-ot skandáljon:

Arról van szó, hogy ez a részben online, részben a kulturális elitben létező, magát a szélsőjobboldallal szemben meghatározó, nem is tudom minek nevezhető közeg egyetlen dimenzióban tudja és akarja értelmezi a világot: az elnyomó-elnyomott felosztásban.

Így lesz szinte természetszerűleg a gyengébb fél a „jó” szereplő az elmesélt történetben, míg az erősebb fél vagy legyőzendő, vagy akár elpusztítandó „gonosz”. Innen érthető meg például a „defund the police” követelés elterjedése az amerikai BLM-tüntetéseken: hiszen a logika alapján a rendőr és a rend elnyomó, rossz, a vele szemben állók pedig jók. És innen érthető meg, hogy miért terjedt el az amerikai baloldal egy részén az, hogy valójában „elrabolt területen” élnek az amerikaiak, ami az indiánokat illeti (nem).

Rashida Tlaib demokrata képviselő, aki még Harrist sem volt hajlandó támogatni

Van ennek az egésznek egyébként lokális verziója is, csak itt a régióban az elnyomó szerepet a magyar miniszterelnök és illiberális elvbarátai viszik (és hát tényleg). Ugyanezt a logikát ráhúzva az egészre talán ezért nem meglepő, hogy a Fico-merénylet után az elvileg tanult emberek által olvasott lapok alatti kommentek nagy része arról szólt, hogy igazán megölhették volna, meg akkor már Orbánt is. (Sajnálom hogy Indexet kellett linkelnem, ezt találtam most meg gyorsan). Annyi a különbség a világ nyugatibb felén, hogy ott már igazi elnyomás sem kell ahhoz, hogy „halált érdemelj” – elég egy egészségbiztosító menedzseri pozícióját elvállalni.

Ami még fontos karakterisztikája ezeknek az eseteknek, hogy látványossá teszik, milyen sokan hisznek a baloldalon is összeesküvés-elméletekben. Ahogy a The Free Press egyébként egészségbiztosítókkal sokat hadakozó szerzője fogalmaz:

Amikor az emberek félnek, és úgy érzik, kicsúszott a kezükből az irányítás, megnyugtató azt képzelni, hogy minden sérelem, minden igazságtalanság egyetlen, a bajszát pödrő gonosztevő romlottságára vezethető vissza, aki luxuséletet él, miközben a tisztességes emberek éheznek.

Szinte látszik, ahogy összeáll a fejekben a nagy sztori: a gonosz CEO-k, befektetők, milliárdosok, kizsákmányoló tőkések heti egyeztetéseken fognak össze a keményen dolgozó kisemberek ellen. És mivel legyőzhetetlenek (hiszen az amerikai demokrácia csak ÁLCA!), ezért az erőszak és a terror is megengedett velük szemben.

Ezt már láttuk párszor a 20. században

Persze nem érdemes elviccelni ezt. Sokan érzik és érezzük, hogy valamilyen csúnya, a 20. század közepihez hasonló időszak felé halad a világtörténelem a rengeteg társadalmi frusztrációnak, a politikai erőszaknak és az erre építő autoriter vezetőknek köszönhetően. És tényleg ez a helyzet. Igen, a Trumpok, Putyinok és Orbánok viselik a felelősség jelentős részét, ők teszik igazán veszélyessé a 21. századot. Igen, szerintem is az alternatív-/új-/szélsőjobboldal az, ami elfogadottá tette az erőszakot a politikában, a politikusaik pedig inkább kiszolgálták, mint csitították ezeket az érzelmeket – szemben a baloldali-liberális oldal szerintem komolyabb morális tartással rendelkező vezetőivel.

De a teljes igazság az, hogy nem ők a kizárólagos felelősei azoknak a veszélyes időknek, amiben élünk. És ha a magát józanul gondolkodónak és tanultnak tartó balos-liberális oldal nem állítja le nagyon gyorsan és egyértelműen a menedzsergyilkosságokat ünneplő hangokat, ugyanúgy fog osztozni a békés világunk összeomlásának felelősségében.

És kedvenc szerzőm meglátásával zárnám: